Március 21-én, pénteken rendeztük meg iskolánkban a Víz világnapját.
Az iskolába érkezők már a bejáratnál érezhették, hogy ez a nap más, mint a többi.
Az ajtóban kék pólós lányok kínálták a friss vizet, az iskolarádió hangszóróiból „vizes” dalok szóltak.
Kicsik és nagyok a tanórákon is sok információt hallhattak, és érdekes feladatokat oldhattak meg a víz témakörében. A felsősök prezentációkat készítettek és mutattak be. A délelőtt folyamán az osztályok egy vidám, de nagyon is komoly tanulságot összefoglaló filmet néztek meg. A programok hatására mindenki elgondolkozott azon, hogy tényleg magától értetődő-e a víz jelenléte a mindennapjainkban. Úgy élünk-e, hogy ehhez a természeti kincshez még a jövő nemzedéke is hozzájuthat, s ha nem, miben változtassunk szokásainkon, életmódunkon?

A filmvetítés után a kis kékpólós gyerekek, mint megannyi vízcsepp, fogadalmat tettek, hogy megóvják környezetüket. A kis vízcseppek eggyé váltak, és az együttmondott szöveg úgy hullámzott végig a termen, mint a tenger morajlása. Erő volt benne. Kell is ez az erő, ez az egység! Egyértelmű, hogy a megállíthatatlannak tűnő, egyre nagyobb mértéket öltő környezetszennyezés hatására elfogy a vízkészletünk. Kell a közös akarat, a szemlélet-és életmódváltás, mert csak együtt tudunk mindezen változtatni.
Talán nem volt hiábavaló ez a nap sem! Ha elég sokat beszélünk róla, talán el is hisszük, még az előtt, mielőtt meg kellene tapasztalnunk, hogy Víz nélkül nincs élet!