Munkatársainkat bemutató sorozatunk következő részében Török Ildikó tanítónővel beszélgetett Ferenc Andrea, a 6.d osztály tanulója.

- Mi volt az óvodai jele?
- Cseresznye.

- Van-e olyan gyermekkori csínytevése, amit szívesen megosztana az iskola diákjaival?
- Igazából egyetlen konkrét csínytevést sem tudnék feleleveníteni. Szamárpadban kellett ülnöm az általánosban, talán ez mindent elmond. Nagyon rossz gyerek voltam.

- Hogyan emlékszik vissza a kamaszkorára? Mi a legkedvesebb emléke?
- Érdekes módon kamaszoromra lenyugodtam. Imádtam a mozit, minden szombaton oda mentem. Gyűjtöttem is a jegyeket. Rengeteg volt belőle.

- Mikor volt legmesszebb Magyarországtól? Merre utazott?
- Lengyelország és Horvátország, de van még jó pár hely a bakancslistámon.

- Mire vagy kire a legbüszkébb?
- A fiamra. Ő a legjobb dolog az életemben. Nagyon büszke vagyok rá, mert önzetlen szíve van és hatalmas empátiával lett megáldva. Minden lelki rezdülésre képes felfigyelni, szuper radarjai vannak. Azonnal megérzi bármilyen kis hangulatváltozásom. Nagyon egyedi kisfiú.

- Mit tenne, ha egy napra láthatatlanná válhatna?
- Szerintem a frászt hoznám pár emberre, és közben jókat nevetnék.